Kedves Olvasók,
újfent elnézést a sok késésért, de beindult a vizsgaidőszak és az agyamnak csak egy roppant apró része tud idekoncentrálni, ami azt jelenti, hogy bár lesz kiírva várható megjelenési dátum, de ezt erőteljes jóindulattal kell kezelni, mert nagyon valószínű, hogy február elejéig nem fogom tudni tartani a saját határidőimet (sem). Ami viszont biztos, hogy nagyon örülnék pár hozzászólásnak, mit gondoltok a történetről; jó irányba halad vagy sem? Hiányzik valaki a történetből? Ti hogyan folytatnátok? Bármilyen észrevétel jól jönne. Tudjátok, több szem többet lát. Előre is köszönöm.
Lily
~~~Blair~~~
A fekete ápol és eltakar, főleg ha az éjszakáról és Chanelről van szó. Louis-t már kiütötte a túlzott altatóadag, Dorota pedig Anastasiaval foglalkozik - Vanya éjszakai műszakra lett beosztva, hogy véletlenül se vigyázhasson a lányára. Nem szerezhet senki tudomást erről a kis éjjeli túráról. Nyakig bebugyolálva siettem ki az utcára és szálltam be az első leintett taxiba, hogy még kevésbé legyek feltűnő. A kezemet tördelve futottak végig a gondolatok az agyamban és csak remélni mertem, hogy nem követek el hatalmas hibát.
Ahogy beléptem az ajtón, megcsapott az enyhe fertőtlenítőszag. Mire rádöbbentem, hogy elmaradt a mostanság szokásos furcsa szagokat kísérő émelygésem, már az éjszakás nővér pultja előtt álltam.
- Hölgyem, ilyenkor nem lehet itt! - nézett rám összezavart tekintettel - Holnap reggel 9 órakor kezdődik a látogatási...
- 1000 dollár elég?
- Hogy képzeli? - kelt ki magából - Távozzon vagy hívom a biztonságiakat!
- A biztonságiak is így reagáltak, de hamar meggyőztem őket. Ha sokáig ellenkezik, egyszerűen bemegyek és higgye el, nem tud megakadályozni. - szögeztem le ellentmondást nem tűrően.
- Kisasszony, egyezzünk meg abban, hogy negyed órát kap, egy perccel sem többet! - és már tartotta is a kezét a hirtelen jött pénzért. Micsoda erkölcstelen egy világ, jó ég!
- Charles Bass melyik szobában fekszik?
- 108-as, a lépcső után jobbra.- jött a már-már szívélyes válasz.
A hatalmas, kecsesen kígyózó lépcső előtt elfogott a gyávaság és a gyomrom diónyira zsugorodott össze. Azt tudtam, mit fogok mondani, abban viszont csak bízhattam, hogy Chuck egyetlen szavamat sem fogja hallani. Rengeteg szörnyűséget követett el, de tudom, hogy őszintén szeretett - képtelen lennék bántani.
Ólom súlyú léptekkel indultam meg a szobája felé, a totális csöndben tisztán hallottam egyre gyorsuló pulzusomat. Hangtalanul nyitottam be a szobába, ahol csupán egy éjjeli lámpa halvány fénye segített tájékozódni. A hatalmas némaságot csak Chuck ütemes légzése zavarta meg. Ahogy közelebb léptem az ágyához, egy pillanatig úgy tűnt, felriadt - ekkor vettem csak észre a karjából kilógó infúziós csövet.
Meg akarta ölni magát - zuhant rám a gondolat, akár egy tonnás súly.
Blair, erősnek kell maradnod - válaszolta az agyam -
tarts ki!
Leültem mellé, és bár tudtam, hogy kész őrület, de beszélni kezdtem hozzá.
- Chuck Bass, tudod mekkora őrültséget csináltál? Hogy a szívbajt hoztad rám? Azt képzelted, hogy ezzel megoldasz bármit is? Egy egész életet kellett volna abban a tudatban leélnem, hogy miattam tetted... Pedig tudod, tudnod kell, hogy szerettelek és mindig is szeretni foglak. De egymás nélkül kell boldogulnunk.
Nagy levegőt kellett vennem, hogy visszafojtsam a szemem sarkában gyülekező könnyeket.
- Soha nem fogom elfelejteni neked sem az Empire Hotelt, sem Jenny Humphreyt, de azokat a varázslatos hónapokat sem együtt - nem tudom elképzelni, hogy valaha is boldogabb leszek. Miattad lettem elkényeztetett gazdag fruskából igazi nő, Te tettél azzá, aki ma vagyok. A sötét lovag és a királynő - látszólag tökéletes egység, mégsem működik, nevetséges nem igaz?
Mikor nem érkezett válasz a kérdésemre, akkor döbbentem rá, te jó ég, egy alvó emberhez beszélek, tőle várok megerősítést a gondolataimra. Gyorsan véget kell vetnem ennek az őrültségnek.
- Sajnálom, hogy fájdalmat okozok, de képtelen vagyok tovább így élni, a sötét énjeink tönkretesznek mindent körülöttünk. Én megtaláltam a hercegemet, neked is tovább kell lépned!
Felálltam és Chuck arca fölé hajoltam; - Te vagy a másik felem. Chuck és Blair, Blair és Chuck, ezt soha ne felejtsd el! - csak kicsordultak azok az ostoba könnyek. Eljött hát a búcsú ideje; végigsimítottam az arcán, egy csókot nyomtam a homlokára, végül a fülébe súgtam: - Szeretlek és reméltem, hogy Te leszel a gyerekeim apja. Vigyázz magadra és légy boldog!
~~~Nate~~~
- Az isten szerelmére Serena vedd már fel! - nyomogattam mérgesen a telefont. Egyszerűen képtelen voltam felfogni a történteket.Nem hittem el, hogy igaz, amit Charlie... te jó ég, Ivy mondott. Hogy nem vettük észre? Hogyan lehet egy embert úgy eljátszani, hogy csak magánnyomozók hada jöjjön rá, az egész csak játék? Nem tudtam elhinni, hogy itt az Upper East Side-on, a hazugságok őshazájában valaki még nálunk is rafináltabb legyen. Serena neve jelent meg a kijelzőn.
- Nate, az ég áldjon meg hajnali 6 óra van! Alig aludtam 4 órát...- jött a nyűgös panasz a telefonból.
- Ott van veled Charlie?
- Fáradt vagyok... hogyan? Charlie? Miért fontos ez? Azt hittem veled van.
- Figyelj rám! Ő nem Charlie Rhodes, nem az unokatestvéred, soha nem is volt az. Ő vallotta be nekem, de nem akartam hinni neki. De most hívott Chuck magánnyomozója, és mindent alátámaszott: Ivy Dickensnek hívják, Miamiban pincérnőként és színésznőként keresi a pénzt és egyszer már volt előzetesben család miatt.
- Hallod, amiket mondasz Nate? Szerintem feküdjünk vissza mindketten aludni, aztán majd ebéd mellett elmeséled mi ez az egész... - hallottam, hogy egy szavamat sem hiszi.
- Látom nem érted. Figyelj rám Serena, könyörgöm, csak egy percre! Ez a nő átvert mindnyájunkat, téged, engem, a családodat és ki tudja még hány embert. Meg kell állítani, hogy ne tehessen több kárt!
- Nathaniel Archibald, ötletem sincs miért mondasz ilyeneket, tudod, hogy imádlak, de azt hiszem most kicsit többet ittál a kelleténél, igaz? - nevetett bele halkan a fülembe, én pedig nem akartam elhinni, hogy részegnek gondol - Menj haza, józanodj ki, aztán együtt bemegyünk Chuckhoz, rendben? Csókollak. - és letette. Megkövültem ültem a limuzin ülésén és nem tudtam kitalálni a következő lépés. Újra és újra arra a következtetésre jutottam, hogy egyedül kell elintéznem ezt az ügyet. Újra megcsörrent a telefonom, felsóhajtottam - Serena végre észhez tért.
- Örülök, hogy rádöbbentél, mit kell tennünk. - hadartam bele azonnal.
- Remélem tudod, hogy a tűzzel játszol drágám. - jött a nem várt válasz a legkevésbé várt személytől. A meglepetés erejétől megszólalni sem tudtam, Ivy pedig kihasználta a helyzeti előnyt. - Nehogy azt hidd, hogy nem vettem észre, hogy egy ideje nyomoznak körülöttem. Ügyes volt, nem mondom, de nem eléggé. Ez a baj veletek, upper east side-iakkal. Azt hiszitek, hogy mindent jobban tudtok, hogy nálatok jobb, szebb, ügyesebb nincs, nos kétségtelen szívem, hogy ami pénzen megvehető, az nektek megvan. De tudod a rátermettséget nem a tőzsdén osztják.
- Akárhol is vagy, holnap már a rendőrségen leszel, egy olcsó csaló vagy! - fortyogott bennem a düh és az önvád, hogy egy ilyen nőbe bele tudtam szeretni.
- Azt hitted elbújtam? - felnevetett - Itt vagyok Cece-nél, éppen az első bálomat tervezzük, hiszen Charlie-nak soha nem volt, ez pedig nem maradhat el. Ha azt hiszed, hogy neked fognak hinni, akkor már most készülj fel a csalódásra Nate. Az egész család a tenyerén hordozza újonnan visszakapott tagját, nem fogják elengedni ezt az illúziót. Ja és ha esetleg próbálkoznál, még mindig meggyőzhetlek az ellenkezőjéről egy kedves múltbéli történettel. Nemrég hallottam egy hercegnőről, aki a férje háta mögött összeszűrte a levet egy fiatal new york-i fiúval, miközben a saját mostohafiával is félrelépett néhanapján. Nem egy szalonképes sztori, igaz? Jaj, hogy ez veled történt, nézzenek oda! Vajon mit szólna a nagyapád, ha kiderülne, hogy Tripp van der Bilt után a hőn szeretett unokája is tiltott gyümölcsbe harapott? Szóval mindannyiunknak az lenne a legjobb, ha minden maradna a régiben, egyetértesz?
Semmi szalonképes, emberi megnyilvánulás nem jött a számra, úgyhogy csak kinyomtam a hívást és ráordítottam a sofőrre, hogy taposson bele a gázba.
~~~Lily~~~
- Remélem nem jöttem korán! - nyitottam be a szobába, bár a kiszűrődő fényből úgy ítéltem, hogy már bejöhetek.
- Gyere csak, régóta ébren vagyok, nem tudok aludni. - mosolygott rám a fotelből Chuck.
- Pedig egy kicsit nyúzottnak tűnsz, rád férne az alvás. - nem érkezett válasz, úgyhogy folytattam - Behoztam a havi kimutatásokat a hotel bevételeiről, amiket kértél. Aztán van itt még egy-két Time, ha olvasnál...
- Sajnálom Lily, de most nem tudok ezekre koncentrálni.
- Furcsa vagy Charles, mi van veled?
- Újra van értelme mindennek, el tudod ezt hinni? - nézett rám válaszra várva.
- Aludtál eleget? Megijesztesz.
- Éppen ez az, egy pillanatra sem hunytam le a szemem, ettől olyan csodás minden!
