No rights, no lights - Ch.16 PART TWO

~~~Serena~~~
Kirántottam az esküt abból a kézből, ahol a legkevésbé volt biztonságban.
- Hé, add ide! El...el akarom ol...vasni. - méltatlankodott Chuck össze-vissza hadonászva úgy, hogy a székről is majdnem leborult. Haragudtam rá, őszintén szólva ráuntam az önpusztító életmódjára, hogy végig kell asszisztálnom miként teszi magát tönkre.
- Beszélni sem tudsz, nemhogy olvasni, olyan részeg vagy! - feddtem meg szemtől szembe, amitől láthatóan megilletődött.
- Ugyan Serena... nem kérsz egy kortyocskát? - nyújtotta felém a Jack Daniel's-es üveget. Elragadtattam magam és lekevertem neki egy pofont, amitől tényleg leesett a székről és a sminkasztal alatt kötött ki. Az alkohol a gyűrött zakójára és a padlóra ömlött, hatalmas foltban szétterülve. Meglepődtem és elszégyelltem magam, habár a dühöm továbbra is fortyogott. Segítettem neki felülni és felitatni a nedvességet a ruhájáról.
- Hol van Blair? - kapta el a kezemet hirtelen - Itt kellene lennie...
Láttam, hogy a pofon kijózanítólag hatott rá, úgyhogy leültem mellé. Kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.

 - Chuck, nem fogom újra elmondani, kérlek hallgass végig és figyelj rám. Nagyon szeretlek, egyszerre vagy a barátom és testvérem, vagyis nem tud nem érdekelni, hogyan teszed tönkre magad. Egy hónapja mást sem látok GossipGirl-ön, mint hogy Chuck Bass-t a város különböző pontjairól szedik össze hajnalban táncoslányok, maffiózók és egyéb kétes alakok mellől. A Bass Vállalat részvényei eközben napról napra zuhannak rekord mélységekbe a tőzsdén, Lily már képtelen tartani a hátát hitelezők felé, Bart munkája bármelyik nap semmivé válhat.
Láttam, hogy levegőt vesz, hogy megszólaljon, de nem hagytam.
- Tudom mit érzel, hogy azt hiszed menten megbolondulsz, ha nem tereled el a figyelmed. Igen, a szerelem ilyen aljas, sunyi dög, a beteljesületlen szerelem pedig maga a pokol, tudom. Felemészt és mindent elpusztít, ami az útjába áll. Ne hidd, hogy ő nem ugyanezt érzi, ezért is szökött el innen, nem lesz esküvő, - mozdulatlanná dermedve nézett rám - de azt mondta, hogy veled sem lehet, mert Louis gyerekével terhes.
- Szeret?
- Hallottad, amit mondtam? Egyikőtöket sem akarja látni, nem árulta el hová megy, még nekem sem. Azt mondta, megígérte neked, hogy örökké a családod lesz és mivel nem tudja betartani az ígéretét, ezért elmenekül mindkettőtök elől...
Tompa puffanás hallatszódott a szoba másik feléből és egy fehér rózsafej gurult be a szőnyegre. Azonnal talpra álltam, hogy kiderítsem, kié a díszrózsa. Egy ajtófélfának dőlt, mozdulatlanná dermedt Louis-t találtam ott.
- Istenem... mióta állsz itt? - kérdeztem suttogva, de rögtön tudtam, hogy túl régóta ahhoz, hogy mindent tudjon. - Louis, tudnod kell, hogy nagyon szeret és nem akart bántani, egyetlen pillanatig sem, ugye tudod?
Fogalmam sincs hallotta-e minden szavamat, mert hátat fordított nekem és lassan elindult a folyosón a kijárat felé.
Két összetört szív után kell nagytakarítanom és ötletem sincs, hogyan tudnék minél kevesebb szemetet hátrahagyni...

~~~Nate~~~
Dannel utoljára a St.Jude-os ballagáson voltunk ennyire elegánsak, nyugodtan mondhatom, hogy Blair büszke lehet, hogy ilyen jóképű, elegáns barátai vannak.
- Szorít a nyakkendő. - súgta Dan a vállam mellett.
- A flanel ing kényelmesebb mi, brooklyni fiú? - böktem oldalba és ha nem az oltár mellett várakoztunk volna a menyasszonyra, biztos vagyok benne, hogy viszonozta volna. A jókedvünk viszont egyik pillanatról a másikra foszlott semmivé, amikor Georgina és Ivy kart karba öltve megjelentek a templom végében.

~~~Georgina~~~
Döbbent tekintetektől követve léptem fel az emelvényre, a mikrofon elé.
- Kedves egybegyűltek, mint azt már bizonyára mindnyájan tudják, azért gyűltünk ma össze, hogy két szép ember a házasság igen szent intézményében egybekeljen blablabla, ám azzal a szomorú hírrel kell szolgáljak, hogy már egyikőjük sincs az épület falain belül és ezt azonnal Gossip Girl is megerősíti önöknek.
Sorozatos mobilcsörgés töltötte be a hatalmas teret és senki nem bírt ellenállni a kíváncsiságnak.

Hello Upper East Side!
Hatalmas királyi bomba készül felrobbanni, egészen pontosan a JFK repülőtéren. Mrs. Monacot most látták felszállni egy Európába tartó gépre, eljegyzési gyűrű és minden egyéb esküvői kellék nélkül. Segítsetek megfejteni mi lehet ez; lányszöktetés herceg nélkül? Nászút herceg nélkül?
Azt hiszem ezt a frigyet az óceán választja ketté, mindörökké, ámen.
Csóközön,
GossipGirl

- Nos, hogy már tudjuk ez a pompás lakodalom elmarad, szeretném önöket megnyugtatni, hogy nem jöttek ide hiába, lenne pár bejelenteni valóm a jelenlévőkkel kapcsolatban, ígérem nem okozunk csalódást. Először is engedjék meg, hogy bemutassam kedves ismerősömet, Ivy Dickens-t, aki hosszú hónapokon át játszotta Charlie Rhodes szerepét, kiváló színészi képességről tanúbizonyságot adva. Tapsot neki!
A döbbent csönd, ami a szavaimat kísérte, hatalmas elégedettséggel töltött el, olyan volt minden, mint a régi szép időkben, mikor még mindenki pontosan tudta, mit jelentett, ha azt mondtam:
a ribanc visszatért.

No rights, no lights - Ch.16 PART ONE

1 hónappal később

~~~Serena~~~
A templom maga volt a megtestesült álom. Az utolsó pillanatban ugyan, de minden a helyére került. A virágok ideértek Hollandiából és gyönyörűen terítették be a templomi padsorok közötti teret. A fehér szalagok minden apró szellőtől táncba kezdtek, a virágillat pedig az utolsó apró zugot is betöltötte. A vendégek mind megérkeztek, ez az év királyi esküvője - végre nem csak Anglia büszkélkedhet ilyennel - senki nem hagyta volna ki, hogy itt legyen. Kivéve egy valakit.

Chuck, ugye tudod, hogy itt lehetnél, ha akarnál? 
Nagyon szeretünk... ő is. Tarts ki!
xoxo, S.

Küldés gomb, nagy sóhaj. Igen, eredetileg én sem így képzeltem el ezt az esküvőt, de tudom, hogy B. boldog és ez a legfontosabb. Mióta elmondta, hogy Louis gyermekét hordja a szíve alatt, még inkább nyilvánvaló, hogy ennek így kell történnie. Szerencsére Harold is ideért, így Cyrusszal ketten tudják az oltárhoz kísérni a legszebb menyasszonyt, akit New York valaha látott.
Még 20 perc a kezdésig. Beléptem a szobába, ahol Blair öltözködött. Háttal ült nekem, de már így is lenyűgöző látványt nyújtott. Mindent áthatott az a finom báj, ami ő maga, amióta csak ismerem. A legerősebb nő, akit ismerek és a legjobb barátnőm, történjék bármi is.

- Lassan ideje indulnunk, nagyon várnak ránk. Igazából csak rád. - fejeztem be mosolyogva a mondatot és Blair felé nyújtottam a papírt, amin az esküje volt. Őszintén mondom, nehezemre esett nem elolvasni - hozzászoktam, hogy mindent tudjak, ami az Upper East Side-on történik, hiszen az én életem is nyitott könyv volt mindenki előtt. De felnőttem, nem vagyok többé az a szőke fruska, aki minden második pletyka főszereplőjeként díszeleg. Serena van der Woodsen önálló, felelősségteljes nő lett, aki saját maga irányítja az életét és a barátai mindig számíthatnak rá. Ahogy felmondtam magamnak ezt a kis monológot, észre sem vettem, hogy B. még mindig háttal ül nekem, a papír pedig továbbra is az én kezemben van.
- Valami történt? - hajoltam közelebb, de válasz nem érkezett, úgyhogy leguggoltam a szék mellé vigyázva, nehogy a gyönyörű uszályban kárt tegyek.
- Blair? Mi a gond? - láttam, hogy történt valami, mert a szeme csupa könny volt és nyomát sem találtam annak a fajta boldogságnak, ami mindig sugárzott róla. Egészen mostanáig.
- Olvasd fel az esküt. - szólt szinte suttogva.
- Ez a te dolgod lesz odabent, nem szeretném hamarabb hallani, mint Louis. - válaszoltam, habár ez nem volt maradéktalanul igaz.
- Olvasd fel... kérlek. - sóhajtotta újra. Némi habozás után nekikezdtem.

"Itt állunk Isten színe előtt és a mai nappal mindkettőnk élete örökre megváltozik. A két, eddig külön futó szál eggyé fonódik össze. Kevesen mondhatják el magukról, hogy megtalálják a szerelmet, de közülük is én vagyok a legszerencsésebb, mert én Rád találtam. Soha nem vártalak, nem tudtam, hogy jössz-e valaha, de egyszer csak ott voltál és tudtam. Az első pillanattól tudtam, mert magamat láttam benned és azt hiszem minden egyes korábbi lépésünkkel, tettünkkel, szavunkkal egymás felé tartottunk. Minden más csak hazugság - soha nem volt vagy lesz tökéletesebb az életem, mint amikor velem vagy.  Te tettél azzá, aki ma vagyok. A feleséged. Szeretlek."

 - B., hiszen ez gyönyörű! Látod, majdnem elsírtam magam?! - próbáltam elbagatellizálni a helyzetet, de semmi sem változott. És akkor rájöttem: Blair megijedt az elköteleződéstől. Tipikus tünet, legalábbis azt mondják - habár inkább a vőlegények szokták menekülőre fogni. Elé álltam és a két tenyerem közé fogtam az arcát.
- Drágám, fogalmam sincs mit érezhetsz most, tudod, hogy nem vagyok a hosszú távú kapcsolatok szakértője. Azt viszont tudom, hogy egy rendkívüli ember vagy, aki megérdemli a boldogságot, aminek a kapujában áll. Ne félj belépni rajta, rendben? Csodás anya és feleség leszel Louis mellett, tudom.
A könnyei ekkor kezdtek el patakokban ömleni, ami nagyon meglepett.
- Hát nem érted...? - szakadt ki belőle a kérdés kissé szaggatottan.
- Mit?
- Az esküt nem... nem Louis-nak írtam... - átszakadt a gát, egész testében rázta a zokogás.
A kezeim a meglepetés erejétől lehullottak a féltve keretezett arcról. Semmi kétség nem fért hozzá ki a címzett. Beletelt pár percbe mire meg tudtam szólalni.
- De azt hittem túlléptél... Chuckon? - a nevét csak nagyon halkan, félve mertem kimondani, tartva az általa okozott hatástól.
- Én is, de ma reggel úgy keltem fel, hogy egyetlen mondat visszhangzott a fejemben, amit neki mondtam. Megígértem neki, hogy örökké a családja maradok. És abban a pillanatban belém nyilallt, hogy szeretem. Hogy csak őt szeretem, minden egyéb verzió csak olcsó, hamis utánzat. De Louis gyermekét hordom a szívem alatt. Azt hiszem beleőrülök a tudatba, hogy nem lehetek az övé, - felnézett rám a kisírt szempár - de Louis-hoz képtelen vagyok hozzámenni, könyörgöm segíts.
- Blair, elhiszem, hogy ezt érzed, de gondold végig még egyszer. Olyan régóta vágysz mindarra, ami...
- Nem érted - vágott közbe - nem TUDOK hozzámenni. Képtelen vagyok megtenni. Ha nem tudod megérteni, csak fogadd el és tedd meg nekem, hogy beszélsz Louis-val. Mondd meg neki, hogy nagyon sajnálom, soha nem akartam bántani és ez csak az én hibám. Megteszed nekem Serena? - nézett rám válaszra várva. Bólintottam és segítettem neki kiszökni a hátsó ajtón - elvégre nem megértenem kell, hanem támogatni. Ez a barátok dolga.

Azt hittem a mai nappal egy évre előre letudtam a hirtelen meglepetéseket, de ahogy visszaértem az öltözőszobába, alkoholszag csapta meg az orromat és pontosan azon a széken, ahol pár perccel azelőtt még egy szökni készülő menyasszony ült, megtaláltam Chuckot egy üveg whisky-vel és az esküvel a kezében.
- Ne olvasd el! - kiáltottam rá és megindultam nagy léptekkel a szoba túlsó végéből, hogy megszerezzem a döntő bizonyítékot.
- Azt írtad hugi, hogy akár itt is lehetnék...meglepetés! Úgyis láthatom a ruháját, elvégre nem én vagyok a vőlegény, nem igaz? - keserű-részeg kacajjal nyugtázta felismerését, én pedig nem hittem, hogy egy menyasszonyszöktetésnél történhet ma rosszabb. Tévedtem.

...to be continued

Live or love - Ch.15

Drága Olvasók,
hadd köszönjem meg mindenkinek egyesével, hogy idelátogatott és akár hozzászólt, akár nem, biztatott a jelenlétével. Mindenkinek szeretnék gyönyörű és boldog új évet kívánni, magamnak pedig sok ötletet és ihletet, hogy tovább folytathassam, amit elkezdtem! Elég valószínű, hogy az új részig (január 16.) már nem tudok újabb fejezetet írni, úgyhogy jó várakozást és még egyszer boldog új évet!
Lily

Hello Upper East Side!
A levelek már beterítették a Central Parkot, Ti pedig az én e-mail fiókomat; tartalmas ősznek nézünk elébe, ha ilyen szorgalmas informátoraim maradtok.
Az elveszett Rhodes és szívszerelme szétrebbent, Brooklynban pedig csak úgy bugyognak az érzelmek, hogy feltámadt főnixmadarunkról, Chuck Bassről már ne is beszéljek. Égjenek a vonalak, a hidegháború ideje lejárt!
Csóközön,
Gossip Girl

~~~Nate~~~
- Mit keresel itt Nathaniel? Megint szeretnél sértéseket a fejemhez vágni? Megtettem, amit meg kellett tennem, és ennyi, vége. Nincs többé St. Jude, se Constance, se cselszövés és dráma. Nem vagyok többé egy fruska, aki a MET lépcsőin szürcsöli a latte-t és a hajpántok sincsenek többé. Felnőttem és hamarosan hercegnő és Monaco trónörökösének anyja leszek.
- Hogyan? - szaladt fel a szemöldököm - Gyereket vársz?
- Jól hallottad.
- De, de ki az...apa? - szaladt ki a számon.
Blair méltatlankodva, ingerülten vágott vissza: - Hallod egyáltalán amit mondok? Monaco trónörököse! Jó lenne, ha végre mindenki felfogná, hogy Chuck már nem része az életemnek! Nem tagadom, sokat jelent számomra, mindig fontos személy lesz az életemben, de tovább léptem. Képtelen vagyok még egy napig második lenni, nem bírok ki még egy csalódást, érted? Louis pedig megad nekem mindent, amit egy Waldorf kívánhat! - össze-vissza hadonászva magyarázott, de feltűnt valami.
- Szereted? - kérdeztem rá.
- Persze. - sütötte le a szemét és matatni kezdett a táskájában. - Ne haragudj, most mennem kell, az esküvő utáni fogadás még romokban hever és Dorota semmit sem tud elintézni! - fejezte be hadarva és sietve belépett a liftbe.

~~~Blair~~~
Csukott szemmel és sűrű levegővételek közepette álltam a lift egyik sarkában. Nem akartam elhinni, hogy ennyire felkavart egy egyszerű kérdés. Hát persze, hogy szeretem, elvégre ő a gyerekem apja... És akkor eszembe jutott a boríték, amit a táskám mélyén lapult napok óta. Dorota adta ide a Dannel való veszekedésünk után, de azóta nem volt bátorságom kinyitni.
Ahogy benyúltam a Hermés aljára, azonnal megéreztem a boríték durva papír borítását. Ha nem tudtam volna, hogy ostobaság, megesküdtem volna, hogy égeti az ujjaim. Nyisd már ki - biztattam magam és feltéptem a borítékot. Kihajtottam a benne lévő levelet és a kezem a stop gombra siklott.
A lift nagy zökkenéssel állt meg és éreztem, hogy egy pillanatra a szívem is. Megkövülten álltam és nem értettem, hogy miért tűnik minden tökéletlennek. Miért sírsz? - kérdeztem magamtól és az üres lifttől. Mindent megkaphatok, amire valaha vágytam, én leszek az Upper East Side Grace Kelly-je, Louis szeret és olyan magasságokba emel, amiben még a legmerészebb álmaimban sem hittem. Akkor miért folynak azok az átkozott könnyeim?
- Minden rendben van a liftben? - jelentkezett be Vanya kissé recsegő hangon.
- Blair vagyok, véletlenül nyomtam meg a gombot, semmi gond! - válaszoltam elég sírós hangon.
- Biztos nincs semmi baj Miss Waldorf?
- Azt hiszem...


~~~Ivy~~~
Egy félreeső bárban vártam jelenlegi legkedvesebb ismerősömre - ugyan hamarosan fény derül mindenre, de ha már hátbatámadás, legyen igazán látványos. Olyan, hogy az egész van der Woodsen család emlékezzen rá, amíg világ a világ. Ehhez pedig megtaláltam a létező legalkalmasabb személyt, Georgina Sparksot.
- Nate megpróbált megfenyegetni, de miután elmondtam, amit tudok, jobb belátásra tért. Mi a következő lépés?
- Elsieted a dolgokat! Így nem lesz tökéletes a végeredmény, lassíts le Ivy!
- Ne gyere nekem te is a mértékletességgel, unom már az álszent viselkedést! Elképzelni sem tudod, mit kellett átélnem a múltban miattuk. Fogalmad sincs. - szűrtem a fogaim között az ingerült választ.
- Ha nem tapogatóznék a sötétben, még többet segíthetnénk egymásnak.
- Kérlek, ne add elő a gondoskodó barátot, mindketten tudjuk, hogy Serenan kívül semmi közünk nincs egymáshoz!

- Csak segíteni... - feltartott kézzel megakadályoztam, hogy befejezze. - Ne tedd magad nevetség tárgyává Georgina. Ha nem ismerném az előéleted, nem álltam volna veled szóba. Tisztában vagyok vele, hogy mire vagy képes.
Elégedett mosoly terült el az arcán. Azt hiszem végre megértette, hogy mennyire egybecsengenek a céljaink.

~~~Dan~~~
- Nagyon örülök, hogy újra beszélhetünk Daniel!- egy ismerős hang volt a vonal túloldalán, de képtelen voltam beazonosítani.
- Ki beszél?
- Meglep, hogy nem ismerős a hangom. Habár a kilétem továbbra sem kívánom felfedni, - itt bevillant a korábbi telefonbeszélgetés és amit akkor ígértem... - szeretném megtudni, hogy áll a megállapodásunk?
- Akármit is mondtam, vegye tárgytalannak. A Bennfentes minden akadály nélkül megjelent, vagyis a befolyása egy fabatkát sem ért. Voltaképp örökre kivetett magából a new yorki elit, a barátaim nem állnak velem szóba, a magányos fiú tényleg egyedül maradt, úgyhogy kötve hiszem, hogy bármi olyat tudna mondani, amivel rávehetne, hogy betartsam a megállapodásunkat.
- Én nem lennék ebben olyan biztos.
A torkomra fagyott a szó. Elképzelni sem tudtam, hogy ez az idegen nő mi olyat tudhat, amivel rávehetne, hogy...
- Továbbra sem tudom ki maga, de nem tehet vagy mondhat olyat, hogy újra megígérjem, amit legutóbb!
- És ha azt mondom, hogy tudom, hogy kicserélte az apasági vizsgálat eredményét, Mr. Humphrey?