Twin Speaks - Ch.18

Most először szeretnék zenét ajánlani a fejezethez, egy olyan zenét, ami az írás alatt szólt, vagyis végeredményben a része is annak. Remélem másnak is elnyeri a tetszését és így még jobb élmény lesz az olvasás.
Death cab for cutie: The ice is getting thinner  (kattintásra új ablak nyílik)

~~~Blair~~~
- Szia Apa, én vagyok az. Kérlek ne mond senkinek, hogy velem beszélsz.
- Merre vagy? - hallottam az aggodalmat a hangjában.
- Jól vagyok, nyugodj meg! Most szállt le a gép a Charles de Gaulle reptéren, de senki nem tudhat róla, hogy Párizsba jöttem.

 - De drágám, neked itt kellene lenned az esküvődön! Téged keres az egész násznép, édesanyád már az őrület szélén táncol és tudod, milyen az, ha ő kiborul...
Halvány mosolyt képzeltem az arcára, ahogy ezt mondta és tudtam, hogy nagyon is igaza van. Szinte láttam, ahogy Eleanor pattanásig feszült idegekkel szaladgál fel-alá és egyben kínosan próbálja leplezni, hogy valami nem úgy alakult, ahogyan ő azt eltervezte.
- Mondd meg neki, hogy nagyon sajnálom, de a lánya nem lesz hercegnő sem most, sem máskor.
- Excusez-moi madame, vous mettez vos bagages dans le taxi? - jött mellőlem a kérdés.
- S'il vous plaît. L'adresse est de 18 rue Saint-Antoine.* - válaszoltam és beültem a hátsó ülésre.
- Addig maradsz nálunk drágám, amíg csak szeretnél, a portán csak mondd a neved és Francois odaadja a kulcsokat. Mi Romannal csak egy hónap múlva megyünk haza, addig Floridában pihenünk, érezd magad otthon! És ne aggódj, Cyrus-szal lecsillapítjuk a felkorbácsolt idegeket. - zárta le mosolygós hangon, amitől sokkal kevésbé tűnt tragikusnak minden.
- Szeretlek Apa.
- Én is szeretlek kincsem.
(*Elnézést hölgyem, betehetem a csomagjait a taxiba? Köszönöm. A cím Saint-Antoine utca 18.)

~~~Lily~~~
Félrehúztam Ivy-t, de a sokktól egy szó sem jött ki a számon.
- Tudom, hogy Scott az ikertestvérem, hogy őt elhagytad, engem pedig odalöktél a nővérednek!
Egyszerűen nem tudtam mit is mondhatnék, lefagytam és eszembe jutott, hogyan reagált anno Scott, amikor kiderült számára, hogy mi vagyunk a szülei. 
- Tudod, mindketten hazudtatok nekem, de Carol legalább lányaként szeretett és próbált megóvni ettől az elit életnek nevezett förtelemtől. Amikor összeházasodtatok Rufus-szal, mindent elmondott.
- Lil, igaz ez?
- Rufus... én nem is tudom...már olyan régen, annyira régen...
- IGAZ? - emelte fel a hangját, de úgy, hogy az egész templom visszhangzott.
Csak folyni kezdtek a könnyeim, képtelen voltam kimondani azt az egyetlen szót, akármilyen rövid is lett volna. 
- Ne érj hozzám! - torkolt le és azonnal visszahúztam a kezem - Tudod, egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy azok után, amin átmentünk, a rengeteg rosszindulatú pletyka, William felbukkanása, aztán Scott... és még mindig vannak titkaid.
- Kérlek Rufus, értsd meg...
- Lil, mindketten azt hittük, hogy be tudok illeszkedni az Upper East Side világába, de nem csinálom tovább. Nem megy. Nem. Végeztem.

~~~Chuck~~~
Egy ismeretlen szám jelent meg a kijelzőn.
- Blairt Párizsban találod.
- Te vagy az... Eva? -alig mertem kimondani ezt a nevet.
- Szerettelek, ezért mondom, hogy gyere utána, ha még mindig úgy szereted, ahogy legutóbb.
- Jó ember vagy. - suttogtam bele a telefonba.
- Chuck, ezt ne, ezt ne! Nagyon sokáig tartott, mire... túléltelek. Csak gyere érte, vidd haza és legyetek boldogok. Tudnom kell, hogy megérte elengednem téged.
- Indulok. És köszönöm Eva, köszönjük. - életemben nem éreztem ilyen fokú hálát.