Live or love - Ch.15

Drága Olvasók,
hadd köszönjem meg mindenkinek egyesével, hogy idelátogatott és akár hozzászólt, akár nem, biztatott a jelenlétével. Mindenkinek szeretnék gyönyörű és boldog új évet kívánni, magamnak pedig sok ötletet és ihletet, hogy tovább folytathassam, amit elkezdtem! Elég valószínű, hogy az új részig (január 16.) már nem tudok újabb fejezetet írni, úgyhogy jó várakozást és még egyszer boldog új évet!
Lily

Hello Upper East Side!
A levelek már beterítették a Central Parkot, Ti pedig az én e-mail fiókomat; tartalmas ősznek nézünk elébe, ha ilyen szorgalmas informátoraim maradtok.
Az elveszett Rhodes és szívszerelme szétrebbent, Brooklynban pedig csak úgy bugyognak az érzelmek, hogy feltámadt főnixmadarunkról, Chuck Bassről már ne is beszéljek. Égjenek a vonalak, a hidegháború ideje lejárt!
Csóközön,
Gossip Girl

~~~Nate~~~
- Mit keresel itt Nathaniel? Megint szeretnél sértéseket a fejemhez vágni? Megtettem, amit meg kellett tennem, és ennyi, vége. Nincs többé St. Jude, se Constance, se cselszövés és dráma. Nem vagyok többé egy fruska, aki a MET lépcsőin szürcsöli a latte-t és a hajpántok sincsenek többé. Felnőttem és hamarosan hercegnő és Monaco trónörökösének anyja leszek.
- Hogyan? - szaladt fel a szemöldököm - Gyereket vársz?
- Jól hallottad.
- De, de ki az...apa? - szaladt ki a számon.
Blair méltatlankodva, ingerülten vágott vissza: - Hallod egyáltalán amit mondok? Monaco trónörököse! Jó lenne, ha végre mindenki felfogná, hogy Chuck már nem része az életemnek! Nem tagadom, sokat jelent számomra, mindig fontos személy lesz az életemben, de tovább léptem. Képtelen vagyok még egy napig második lenni, nem bírok ki még egy csalódást, érted? Louis pedig megad nekem mindent, amit egy Waldorf kívánhat! - össze-vissza hadonászva magyarázott, de feltűnt valami.
- Szereted? - kérdeztem rá.
- Persze. - sütötte le a szemét és matatni kezdett a táskájában. - Ne haragudj, most mennem kell, az esküvő utáni fogadás még romokban hever és Dorota semmit sem tud elintézni! - fejezte be hadarva és sietve belépett a liftbe.

~~~Blair~~~
Csukott szemmel és sűrű levegővételek közepette álltam a lift egyik sarkában. Nem akartam elhinni, hogy ennyire felkavart egy egyszerű kérdés. Hát persze, hogy szeretem, elvégre ő a gyerekem apja... És akkor eszembe jutott a boríték, amit a táskám mélyén lapult napok óta. Dorota adta ide a Dannel való veszekedésünk után, de azóta nem volt bátorságom kinyitni.
Ahogy benyúltam a Hermés aljára, azonnal megéreztem a boríték durva papír borítását. Ha nem tudtam volna, hogy ostobaság, megesküdtem volna, hogy égeti az ujjaim. Nyisd már ki - biztattam magam és feltéptem a borítékot. Kihajtottam a benne lévő levelet és a kezem a stop gombra siklott.
A lift nagy zökkenéssel állt meg és éreztem, hogy egy pillanatra a szívem is. Megkövülten álltam és nem értettem, hogy miért tűnik minden tökéletlennek. Miért sírsz? - kérdeztem magamtól és az üres lifttől. Mindent megkaphatok, amire valaha vágytam, én leszek az Upper East Side Grace Kelly-je, Louis szeret és olyan magasságokba emel, amiben még a legmerészebb álmaimban sem hittem. Akkor miért folynak azok az átkozott könnyeim?
- Minden rendben van a liftben? - jelentkezett be Vanya kissé recsegő hangon.
- Blair vagyok, véletlenül nyomtam meg a gombot, semmi gond! - válaszoltam elég sírós hangon.
- Biztos nincs semmi baj Miss Waldorf?
- Azt hiszem...


~~~Ivy~~~
Egy félreeső bárban vártam jelenlegi legkedvesebb ismerősömre - ugyan hamarosan fény derül mindenre, de ha már hátbatámadás, legyen igazán látványos. Olyan, hogy az egész van der Woodsen család emlékezzen rá, amíg világ a világ. Ehhez pedig megtaláltam a létező legalkalmasabb személyt, Georgina Sparksot.
- Nate megpróbált megfenyegetni, de miután elmondtam, amit tudok, jobb belátásra tért. Mi a következő lépés?
- Elsieted a dolgokat! Így nem lesz tökéletes a végeredmény, lassíts le Ivy!
- Ne gyere nekem te is a mértékletességgel, unom már az álszent viselkedést! Elképzelni sem tudod, mit kellett átélnem a múltban miattuk. Fogalmad sincs. - szűrtem a fogaim között az ingerült választ.
- Ha nem tapogatóznék a sötétben, még többet segíthetnénk egymásnak.
- Kérlek, ne add elő a gondoskodó barátot, mindketten tudjuk, hogy Serenan kívül semmi közünk nincs egymáshoz!

- Csak segíteni... - feltartott kézzel megakadályoztam, hogy befejezze. - Ne tedd magad nevetség tárgyává Georgina. Ha nem ismerném az előéleted, nem álltam volna veled szóba. Tisztában vagyok vele, hogy mire vagy képes.
Elégedett mosoly terült el az arcán. Azt hiszem végre megértette, hogy mennyire egybecsengenek a céljaink.

~~~Dan~~~
- Nagyon örülök, hogy újra beszélhetünk Daniel!- egy ismerős hang volt a vonal túloldalán, de képtelen voltam beazonosítani.
- Ki beszél?
- Meglep, hogy nem ismerős a hangom. Habár a kilétem továbbra sem kívánom felfedni, - itt bevillant a korábbi telefonbeszélgetés és amit akkor ígértem... - szeretném megtudni, hogy áll a megállapodásunk?
- Akármit is mondtam, vegye tárgytalannak. A Bennfentes minden akadály nélkül megjelent, vagyis a befolyása egy fabatkát sem ért. Voltaképp örökre kivetett magából a new yorki elit, a barátaim nem állnak velem szóba, a magányos fiú tényleg egyedül maradt, úgyhogy kötve hiszem, hogy bármi olyat tudna mondani, amivel rávehetne, hogy betartsam a megállapodásunkat.
- Én nem lennék ebben olyan biztos.
A torkomra fagyott a szó. Elképzelni sem tudtam, hogy ez az idegen nő mi olyat tudhat, amivel rávehetne, hogy...
- Továbbra sem tudom ki maga, de nem tehet vagy mondhat olyat, hogy újra megígérjem, amit legutóbb!
- És ha azt mondom, hogy tudom, hogy kicserélte az apasági vizsgálat eredményét, Mr. Humphrey?