Lily
Ezt hallgasd Upper East Side!
A Sötét Lovag alig tért haza, máris újra bajban van. Az előbb láttuk, ahogy az ifjabb Basst egy mentőautó vitte el, nem túl összeszedett állapotban. Ha engem kérdeztek, azt gondolom, csak kissé túlcsordult az alkohol az éjszaka folyamán.
Azt pedig mindenki tudja, hogy nincs az a szervezet, ami több rumot képes lenne feldolgozni, mint az Upper East Side-i. Habár jelenleg Miss Waldorf ezt nem tudja megerősíteni...
Csóközön,
Gossip Girl
~~~Lily~~~
Bart, ugye tudod, hogy vigyázok a fiadra? Hogy úgy szeretem, mintha a sajátom lenne? Lehunyt szemmel soroltam magamban a mondatokat, hátha segítenek megnyugodni és eloszlatni a rettenetes bűntudatomat, ami csak egyre gyűlt és gyűlt bennem. Jobban figyelnem kellett volna Charles-ra, észrevenni, hogy mennyire nehezen válik meg Blairtől...
- Miss Bass? - riadtam fel egy mély hangra, ami közvetlenül mellőlem jött.
- Lily Humphrey, Charles édesapjának özvegye vagyok.
- Elnézést, részvétem. Nos, mint tudja, Mr. Bass öngyilkosságot kísérelt meg különböző altató és nyugtató tabletták és jelentős mennyiségű alkohol segítségével. Jelenleg annyit tudunk, hogy az életét sikerült megmenteni a gyors gyomormosásnak köszönhetően, viszont még így is károsodások mehettek végbe az idegrendszerben. Ezért pár órán át még mesterséges altatásban tartjuk, hogy kiderüljön van-e elváltozás, és ha igen mekkora.
Ahogy eljutott a tudatomig, amit az orvos mondott, önkéntelenül is szám elé kaptam a kezem. Hiszen csak 21 éves... hogyan juthatott el idáig? Miért nem voltam mellette, amikor szüksége lett volna valakire?
Egy kezet éreztem meg a vállamon, felnéztem.
- Ne aggódjon, kimagaslóan jó esélye van a teljes felépülésre. Mivel semmilyen kockázati tényező nem áll fenn, higgyen nekem, nem lesz semmi gond. Kizárólag azt kell vele megértetnie, hogy pár hetes kötelező terápia vár rá valamelyik kezelőközpontban. Ismer ilyet vagy segítsek megfelelőt találni?
- Köszönöm, de sajnos az Ostroff Központ és a családunk hosszú múltra tekint vissza...
- Értem. Nos, a kezelés időtartama nagyban függ a vizsgálatok eredményéről, erről ráérünk beszélni akk... - a doktor csipogója hangos vijjogásba kezdett.
- Jöjjön, fogalmam sincs hogyan, - szólt az orvos láthatóan izgatottan - de Charles felébredt! - és már indult is futó léptekkel a kórterem irányába.
~~~Chuck~~~
- Blair itt van? Blair? Hol? Merre vagy?
- Charles - hajolt fölém Lily - miért csináltál ekkora bolondságot? El sem tudod képzelni, mennyire megijesztettél... - és már potyogtak rám a könnyei. Halvány szégyenérzet kapott el, ugyanakkor sajnáltam, hogy nem voltam alaposabb. Csak egy pár órát kaptam volna még, egymagam.
- Emlékszel mindenre?
- Bár el tudnám felejteni...
- Chuck, hogyan tudnék segíteni? - fogta közre tenyereivel az arcomat.
- Hozd ide Blairt! - néztem rá könyörgően.
- Tudod, hogy nem tehetem. Bármit megteszek, de ezt a Te érdekedben nem - rázta elszántan a fejét és bár tudtam, hogy igaza van, mégsem tudtam egyetérteni vele.
Látnom kell.
~~~Blair~~~
- Ms. Blair, 2 óra múlva találkozó van Oscar de la Renta-val az esküvői ruhával kapcsolatban. 4 órára pedig Pierre Herme fogadja, átbeszélni a süteménylista. Este Mr. Louis érkezik, hogy...
- Dorota, összezavarsz ezzel a rengeteg tennivalóval. Egyszerre csak egyet, csak egyet! - fakadtam ki a kelleténél hisztérikusabban.
- Igenis, Miss Blair. Egyébként Mr. Louis-val beszélt már... beszélt már a babáról?
- Mindennek eljön a maga ideje. Ha így folytatod Dorota, hamarosan a tiéd is! Most pedig kerítsd elő a sárga Jimmy Choo-mat, ez a piros nem illik a kabátomhoz. - dobtam mérgesen a gardrób felé a pár cipőt.
Kopogás hallatszott, majd Louis dugta be a fejét az ajtónyíláson.
- Meglepetés - mondta akkora mosollyal az arcán, hogy biztos voltam benne, nem olvasta Gossip Girl-t. Mérhetetlen nyugalom lett rajtam úrrá, tudtam, hogy még nem veszett el az álmom.
- Louis, hogyhogy hamarabb jöttél?
- A japán nagykövet lemondta a megbeszélést, ezért felszabadult egy kis szabadidőm, amit veled akartam tölteni, - ölelt át - remélem a sűrű esküvői teendőid mellett tudsz rám is szánni egy kis időt... - suttogta bájos, bár egyre javuló akcentusán pár centire a fülemtől.
- Drágám ne haragudj, de találkozóm van a virágkötővel, hogy kiválasszam, milyen babarózsák lesznek a csokromban.
- Blair, azt hittem már megbeszéltük, hogy a monacoi királyi család jelképe a liliom, ezért ennek kell megjelennie az esküvőnkön. Értsd meg, hogy ez nagyon sokat jelent a népemnek, de még többet az anyámnak. A tradíciónak él, kérlek értsd meg.
- Legyen úgy, ahogy Monaco szeretné. - mondtam félig beletörődve, félig őszintén - Viszont akkor velem kell jönnöd, hogy személyesen borítsd fel a virágkötő terveit - mosolyodtam el és apró csókot adtam neki. Felkaptam a már kikészített körömcipőimet és kéz a kézben elindultunk a lift felé, de a hallban Nate-be ütköztünk.
- Mit csinálsz itt Nate? - ült ki az arcomra a teljes tanácstalanság.
- Ezt én kérdezhetném tőled Blair! - válaszolt láthatóan ingerülten, amivel végképp nem tudtam mit kezdeni. - Nem láttad mit írt Gossip Girl? Nem gondolod, hogy mellette kellene lenned? - ragadott ki Louis kezei közül és ordibálni kezdett velem.
- Senki, ismétlem senki nem viselkedhet így Blairrel! Értjük egymást? - halotti csönd állt be, amit kénytelen voltam én megszakítani - Semmi baj, Nate nem úgy gondolta, igaz? - néztem rá a jól ismert módon.
- Tényleg nem érted, ugye? - válaszolt olyan hangon, amit a legkevésbé sem vártam tőle - Chuck öngyilkos akart lenni!
- Mi? - fagyott az arcomra minden érzelem.
- Azt szeretné, ha most ott lennél vele.
Louis újra megfogta a kezem és kényszerítette, hogy a szemébe nézek.
- Blair, ez is csak egy trükk a sok közül, ne dőlj be neki. Tudom, hogy azt hiszed elengedtétek egymást, de ő nem hajlandó téged. Ahogyan én sem... Rengeteg ember tud gondoskodni Chuckról, kérlek ne menj. - tagolta erősen hangsúlyozva az utolsó szavakat.
- Tudod, hogy szüksége van rád - kontrázott rá Nate és majdnem biztos voltam benne, hogy igaza van. Louis is láthatta rajtam a gondolataimat, mert kifakadt:
- Ugyan, mindnyájan tudjuk, hogy miért csinálta! Hogy bűntudatot keltsen. Blair, könyörgöm, ne dőlj be neki. Azt akarja, hogy őt válaszd helyettem.
- Jó, én ezt nem hallgatom tovább. Gyere, induljunk, Chuckot bármikor átvihetik az Ostroff...
- Nem. - vágtam közbe határozottan. Nate úgy állt meg, mint akibe villám csapott.
Ebben a pillanatban nyílt a liftajtó és Dan lépett be a hallba.
- Nézzenek oda, az Upper East Side krémje! Fogadás lesz? - próbált viccelődni, de a fagyott hangulat gyorsan elvette a kedvét - Mi történt itt?
- Jézusom Humphrey, mi jöhet még, az ördög maga? - éreztem, ahogy kezdem elveszteni a kontrollt az események felett, ami egyre idegesebbé tett.
- Semmi különös, éppen azon morfondírozok, mit mondjak Chucknak: egy esküvői csokor vagy egy torta volt fontosabb nála? Szerinted Blair? - nézett rám, minden együttérzést mellőzve.
- Visszataszító vagy Archibald!
- Meglehet, de soha nem hagynám cserben a legjobb barátaimat. Dan, jössz? Chuck kórházban van.
- Tessék? Megint? - mivel nem jött válasz, folytatta - Persze, mehetünk. Csak előbb Blair-el kellene beszélnem arról, amit odaadott nekem.
Négyszemközt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése