Rolling in the deep - Ch.5

Jöjjön hát az eddigi leghosszabb és remélhetőleg kellően izgalmas rész. Azt hiszem, most már teljesen külön utakon járunk, a sorozat és én, de az ötletek egyre csak jönnek, úgyhogy kénytelen vagyok leírni.:) Bármilyen irányú hozzászólás, bárhol (komment, chat, akár e-mail) igazi örömünnep nekem, szóval hajrá!
Lily


 ~~~Blair~~~
Fehérséget láttam mindenhol és hideg vásznat éreztem a bőrömön. A neon fényétől képtelen voltam kinyitni a szemem, pedig ismeretlen hangok szűrődtek a tudatomba és tudni akartam, jól hallok-e. A karomra támaszkodtam, hogy felüljek, amikor erős fájdalom nyilalt a bal csuklómba.
- B., nem szabad felkelned! Jézus, az infúziót is kitépted a kezedből! Gyere, feküdj vissza az ágyba, az orvos azt mondta, pihenned kell legalább holnapig. Nyugodj meg, Louis is itt van, csak elküldtem kávéért, mert most értem ide Los Angelesből, tudod, az időeltolódás...Gyere, teszek ide egy párnát a hátad mögé, hogy felülhess. Így jó? Blair?
- Ki vagy te?

~~~Serena~~~
- Blair, ne csináld! Tudom, hogy hatalmas trauma ért, de nem menekülhetsz el. Most nem, így nem. - ennyit voltam képes mondani a sírás határán.
- Nem tudom ki maga és hogy kerültem ide! Azonnal engedjen el!
- Kérlek, B. térj magadhoz, ne viccelj! - ráztam meg a vállánál kissé hisztérikusan.
- Vegye le a kezét rólam! Audrey Hepburn vagyok, velem nem bánhat így! - vergődött és kapálózott barátnőm, akár egy kalitkába zárt madár.
Ebben a pillanatban ijedtem meg igazán, mert tisztán láttam, Blair komolyan gondolja, amit mond. Fogalma sincs róla ki ő, Louis vagy én. Próbáltam nem kimutatni, mennyire kétségbe ejt ez a helyzet; tudtam, egyikőnknek sem tenne jót jelenleg, ha összeroskadnék. Ezért pókerarccal megnyugtattam és ágyba fektettem személyiségzavaros barátnőmet és amint lecsukta a szemeit, futva indultam Dr. Andrews-ért. Több perces hiábavaló rohanás után kifulladva álltam meg a nővérpultnál.
- Elnézést nővér, Dr. Andrews-t keresem! - hadartam el levegő után kapkodva, de még csak válaszra sem méltattak.
- Hé, maga ott! Hallja, amit mondok? - szóltam újra, ingerülten.
- Ne türelmetlenkedjen kisasszony, attól nem válaszolok hamarabb.
Éreztem, ahogy milliónyi szitokszó tolul egymásba az agyamban, arra várva, hogy az elsőtől az utolsóig a főnővérre záporozzon, de tudtam, hogy semmire nem mennék vele, úgyhogy nagy levegőt vettem és újra nekikezdtem.
- Elnézést, de azonnal meg kell találnom a doktor urat, mert Miss Waldorf felébredt és nem emlékszik semmire.
Ez telibe talált, a nővér döbbent arccal nézett rám és a következő mozdulattal már tárcsázta is a megfelelő csipogót.
 - Dr. Andrews azonnal itt lesz.
Még vissza sem tért a munkájához, az olyannyira keresett orvos máris előttem állt tekintélyt parancsoló fehér köpenyével és nyakon átvetett sztetoszkópjával.
 - Mi a probléma, Miss van der Woodsen?
 - Blair végre felébredt, de … de nem emlékszik semmire. Saját magára sem.
 - Mit kérdezett tőle? Felzaklatták a kérdések? – faggatott a doktor és közben megindultunk az ötös kórterem felé.
- Nem tudtam semmit kérdezni, mert már a látványomtól kiborult és azt kezdte el hajtogatni, hogy ő Audrey Hepburn és engedjem el. Dr. Andrews, meggyógyul, igaz? – álltam meg hirtelen, a felismeréstől lefagyva, hogy mindez maradandó is lehet. Képtelen voltam tovább visszatartani a könnyeimet, melyek azóta gyűltek, hogy Anya elmondta, mi történt Nate és Chuck gépével. Most pedig ez. A lábaimból úgy szállt ki az erő, úgy csuklottak össze, mintha egy marionettbábu lennék.
- Jól vagyok, nincs semmi baj - mondtam feltartott kézzel és könny áztatta arccal - kérem, menjen és vele foglalkozzon!
Feltápászkodtam egy közeli székre és falnak döntött fejjel vártam arra a pár mondatra, ami mindannyiunk jövőjét meghatározza. Nem is sejtettem mennyire.

Hello Upper East Side!
Én sem vagyok kőszívű, mi több meglehetősen aggódom fő pletykaforrásaimért, ezért arra kérlek titeket New York befolyásos fiataljai, keressétek meg Chuck Basst és Nate Archibaldot. A kezetek mindenhová elér, bízom bennetek. 
Csóközön, Gossip Girl

~~~Blair~~~
Tudhatnák, hogy mennem kell filmforgatásra, engem nem zárhatnak be ide! Azonnal el kell innen mennem, nem maradhatok itt egy perccel sem tovább. Kapargatni kezdtem az infúziós tű ragasztószalagját a kezemről, miközben a lábaim már a mamuszban voltak. Amint megszabadultam az összes kórházi kelléktől, magamra vettem a köntöst és halk léptekkel kiléptem a szobából.

 Kissé tanácstalanul indultam el jobbra, próbáltam láthatatlan szellem módjára megtalálni a kijáratot. Majdnem a folyosó végére értem, a lépcsőkhöz, amikor megláttam a szőke lányt, ahogy a doktorral beszél. Tisztán hallottam minden szavukat.
- Nos, Miss Waldorf ún. pszichogén amnéziában szenved. Ezt leginkább súlyos stresszhelyzetek, komoly traumatikus élmények váltják ki, mint jelen esetben is.
- De képes lesz valaha emlékezni? Kérem, mondja, hogy van rá esély...
- Nézze, Miss van der Woodsen, az orvostudomány többnyire gyógyulásról számol be, akár órákon, napokon belül, de nem akarom elhallgatni...akadtak páciensek, akiknek soha nem tért vissza az emlékezetük.
Miről beszélnek? Miféle amnézia? Egyszerűen nem értem ezt az egészet. Teljesen jól vagyok, semmi bajom, miért akarnak mindenáron ágyhoz kötni és gyógyszereket tömni belém? Tényleg meg kell szöknöm innen, amilyen gyorsan csak lehet.
- ...doktor úr, Ön szerint mit tehetünk az emlékek felidézéséért?
- Ha jól tudom egy halálhír volt, amiről utoljára tudomást szerzett, igaz?
- Igen, egy nagyon fontos személy, Chuck Bass halálhíre volt az...
Hirtelen milliónyi apró szikrát éreztem a testem minden pontján és csak egyetlen dolog visszahangzott az agyamban: Chuck Bass. Chuck Bass. Chuck Bass. Honnan ismerem én ezt a nevet? Miért érzem úgy, hogy ez a név fontos számomra? Szinte éreztem, ahogy az agyam maximális teljesítményen dolgozik a feladvány megfejtéséért. A teljes kétségbeesés határán újabb szavak szivárogtak be a tudatomba.
- ...élete szerelme...
Minden a helyére kattant, egészen az utolsó kirakósig. Chuck. Úristen. ÚRISTEN. Nem halhattál meg, nem. Nem és nem. Szeretlek, úgyhogy nem.
- Egy további körülmény nehezíti a beteg helyzetét, nehéz lesz feldolgoznia. Miss Waldorf gyermeket vár.