The girl from Monaco - Ch.2

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a hozzászólásokat, igyekszem a tanácsokat megfogadni illetve minél jobb irányba elindítani a történetet. Az esetleges helyesírási hibákért előre elnézést, mikor még nagyon figyelni kellett rá (középiskola), ment rendesen, mióta nem kell (egyetem), valószínűleg lanyhult a figyelmem. Azt pedig már most látom, hogy nem fogom tudni követni az ötödik évadot, mert ahogy szép lassan kiszivárognak forgatási infók...hogy is mondjam...nem ugyanarra megyünk. De sebaj, ez várható volt, úgyhogy megyek előre, aztán csak remélni merem, hogy keresztezem néha a forgatókönyvírók gondolatait. Ennyi bevezető után pedig jöjjön a második fejezet, remélem nem okozok csalódást. Lily

~~~Blair~~~
Zúgott a fejem és a képek furcsa szögben és kissé homályosan álltak a szemem előtt. A földön fekszem? Próbáltam visszaemlékezni, hogyan kerültem a padlóra, de Serena hangja volt az utolsó, amit képes voltam felidézni.
- Blair? - rázta meg valaki a vállamat.
Átfordítottam a fejemet és egy ismerős lány térdelt mellettem, de csak egy fél perc múlva ugrott be, ki is ő.
- Megismersz? - nézett rám, de láthatólag nem sok reményt fűzött a dologhoz.
- Igen, persze, Beatrice vagy, Louis húga. - válaszoltam már felülve, de még mindig eléggé kótyagos fejjel.
- De mi történt? Mert én már csak eszméletlenül találtalak itt.
Egy pillanatra elgondolkodtam. - A vércukrom leesett, otthon ettem utoljára.
- Na akkor sürgősen szerzek neked valamit, két perc és jövök. - mielőtt kiment volna, még segített felülni az ágyra és a kezembe adta a telefont. Az utolsó fogadott hívás tényleg S.-től jött, újrahívtam.
- Jézusom, Blair, mi történt? - hadarta elég hangosan a vonal másik végén Serena.
- Nyugi, nyugi, elájultam, de már minden rendben. - feküdtem hanyatt a gyönyörű ágyon.

- Biztos vagy benne?
- Nem. - mondtam nagyon halkan és a torkom összeszorult.

New York hölgyei, irány a Victrola, most azonnal!
Két kedvenc aranyifjúnk a fullasztó időt pár karton whiskeyvel próbálja átvészelni, de láthatólag nem vetik meg a finom társaságot sem. 
Hajrá lányok, nagy a tét, válasszatok, Chuck vagy Nate?
Csóközön, Gossip Girl


~~~Nate~~~
Bár még csak délután 4 óra van, Chuck és én már a Victrolaban ülünk, módfelett hiányos ruházatú hölgyek és igen márkás skót italok társaságában. Az üzleti élethez felnőttünk, de mindkettőnk magánélete darabokban, úgyhogy a napjaink mostanság bárokban érnek véget, ami kiválóan alkalmas arra, hogy elfelejtsük azokat, akiket el kell. Chuck Blairt, én pedig...Serenat. Igen, hiába volt mellettem több tucat lány az utóbbi években, - akikről néha még én is elhittem, hogy fontosak számomra - rá kellett jönnöm, hogy mind csak afféle menekülés volt részemről. Mostanra nincs kétség: Ő az, aki kell. Az egyetlen porszem a gépezetben, hogy Serena nem így gondolja.
-Hé, Archibald, ne vágj már ilyen gyászos képet! Ez a hölgy majd segít jobb kedvre derülni! - azzal a barátom elém vezetett egy roppant csinos táncost.
- Szia szépfiú - ült az ölembe a lány, karjait átvetve a vállamon - hogyan tudok segíteni? - kérdezte kacér hangon, majd megcsókolt.
Hirtelen mozdulattal a derekánál fogva magam mellé ültettem a lányt és Chuckhoz fordultam.
- Tudom, hogy a túránkat elhalasztottuk kicsit, de most azonnal Los Angelesbe kell mennünk!
- Mi? Túl sokat ittál, ülj vissza és játssz még egy kicsit! - intett le a kanapén elterült barátom.
- Nem, oda kell mennem! Beszélnem kell vele! - álltam fel, kissé bizonytalanul.
- Ne legyél ostoba Nate! Nem kellesz neki - vágta oda gúnyosan Chuck és megfogta az ingemet, hogy annál fogva próbáljon meg visszatartani. Mérges lettem és a gallérjánál fogva rántottam fel, hogy a szemébe mondhassam: - Azért, mert te elcseszted és elengedted, nekem nem kell! Veled vagy nélküled, de megyek! - visszalöktem a lányok közé és az ajtó felé indultam.
- Várj már - hallottam a hátam mögül - a magángéppel sokkal hamarabb ott leszünk.

~~~Serena~~~
Az éjszaka kellős közepén a telefon szűnni nem akaró csörgésére ébredtem fel.
- Anya? Baj van? - kérdeztem automatikusan, de még csukott szemekkel.
- Serena, ne ijedj meg, de...
Most már kipattant a szemem. - De? Mi történt Anya? Eric-kel van valami?
Csak egy nagy sóhajt hallottam és halk szipogást.
- Anya?
- Serena...Nate és Chuck gépe eltűnt.